Soha nem kerülünk olyan helyzetbe, amely meghalad bennünket. Minden helyzet, amellyel szembesülünk, az életünk olyan pontján áll elő, amikor képesek vagyunk túllépni rajta és megtalálni azt a gyógyító választ, ami mindenkin segít (Chuck Spezzano)

szMinden évszaknak megvan a maga bája, a maga szépsége, amiért szeretjük. Bár az ősz egy intenzív, aktív évszak, a nyár után érkezik, nehéznek tűnhet emiatt az átállás. Ahogy megjelenik a hűvös reggel, a deres fű és a ködbe burkolózott tájkép, hajlamosak vagyunk elkeseredni. Előkerülnek a meleg ruhák, beburkolózunk, még a nyakunkat is behúzzuk, ahogyan a hűvös szél végigfut a tájon. Kénytelenek vagyunk behúzódni. Pedig a nyár mennyi élményt tartogatott számunka odakint, a kinti világban. Sajnos ma már nem olyan az átmeneti időszak a nyár és az ősz között, mint gyerekkoromban volt, sokszor hirtelen szakad a nyakunkba. De azért a természet segít nekünk. Először olyan csodás színeket ölt magára, hogy az ember csak áll és csodálja a színkavalkádot. Mesés színekbe öltöznek a fák, a bokrok, a réteken megjelennek a szénabálák. A lehullott levelek varázslatos avart alkotnak, amely néha itt ott megmozdul, és egy egy süni dugja ki kis orrát, amint a téli időszakra készülődnek.

Ha kinyitjuk a szemünket és észrevesszük az Anyatermészet csodás változását, ha nem ágálunk ellene, hanem vele együtt tartunk és az életünket ehhez igazítjuk, éltető körforgásba kezdhetünk. A fagyos tél után jön a tavasz, amikor elvetjük mindazokat a magokat, amelyek a nyár folyamán gondoskodásunknak köszönhetően termést hoz, ilyenkor ősszel pedig betakarítjuk mindazt. És csak te tudod, hogy a kertedben mit termesztettél, hogy azt milyen féltő, óvó gonddal vigyáztad és segítetted a növekedését, mert az lesz, amit most le tudsz majd aratni, be tudod takarítani. Mert abból tudsz majd télen táplálkozni.

A forró napok emléke, az esti kellemes séták, a tóparti vagy tengerparti napozások, a gyümölcsök zamata ott lesz a szádban, a hűsítő italok gyöngyözése. Igen, ezek azok az emlékek, amelyeket learatsz ősszel és kitartanak egész télen, hogy majd amikor eljön a hóolvadás, felolvad a föld, kezdhetjük a következő kört. Új ötleteket, terveket vetünk el és óvjuk és gondozzuk majd újra.
Ilyenkor ősszel elkezdenek teret nyerni a fények. Rövidülnek a nappalok és hosszabbodnak az éjszakák, rávesznek bennünket a pihenésre, a regenerálódásra. Beinvitál minket a kinti hűvös időjárás a meleg lakásba, ahogyan a belső világunkba is, hogy egy kicsit legyünk önmagunkkal, adjunk számot az addigi sikereinkről, érzéseinkről. A hűvös frissítőket felváltják a meleg italok, előkerülnek a puha takarók, a gyertyák pedig olyan légkört tudnak teremteni a lakásban, amely segíti az átmenetet a még hidegebb, zordabb téli napokba.

Arassunk le mindent, amely érték a számunkra. Ne bánkódjunk az elmúláson. Ami az életünk része kell, hogy maradjon, az ott fog maradni, ami pedig elmúlik, távozik az életünkből, azt engedjük el szeretettel. Jönnek új dolgok majd, csak most rápihenünk. Ahogyan egy hosszú és dolgos nap után nyugovóra térünk, ahogyan elalvás előtt végig pörgetjük a nap eseményeit, úgy dolgozik bennünk az ősz is.
Pörgessük végig a nyár eseményeit, élményeit, emlékeit és arassuk le, ami érték a számunkra.

 

Petőfi Sándor: Itt van az ősz 

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Erdőd, 1848. november 17-20.

Hírlevél

Események

<<  December 2022  >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
     1  2  3  4
  5  6  7  8  91011
12131415161718
19202122232425
262728293031